Budapest Bangkok Brisbane

Történetek a Budapest - Bangkok - Brisbane tengelyről. budapestbangkokbrisbane at hotmail com

HTML

Weather

Címkék

Margaret River

2011.06.08. 16:45 Westfield

Száz évvel ezelőtt kb. három ember lakott Nyugat-Ausztrália dél-nyugati csücskében, ami egyébként egy kellemes éghajlatú és jó természeti környezettel rendelkező térség volt. Az I. Világháború után az ausztrálok számára nyilvánvaló volt, hogy adódhatnak olyan helyzetek, amikor csak magukra számíthatnak, ezért tervezetten és szervezetten megkezdték az erre alkalmas területek betelepítését. Nyugat-Ausztráliában a Group Settlement Scheme alapján majd tízezer telepes érkezett Nagy-Britanniából a 20-as években, hogy boldog farmer életet éljen itt. Számos farm, falu és kisváros létesült itt, a Bordeaux környékihez hasonló éghajlat pedig lehetővé tette a szőlőtermesztést. Margaret River az azonos nevű folyó menti térség központi faluja (a lenti képen a Bussell és Willmott sarka, a központ), mintegy 4500 lakossal és évente félmillió látogatóval. Igen, a környék nagyon népszerű a turisták körében, a borvidék, a nagy barlangok és nem utolsó sorban a szörf miatt.

 

 

 

 

 

 

 

A szörfözési idény leginkább a téli időszakra (május és szeptember között) jellemző, amikor az uralkodó széljárás az óceán felől éri el a partot nyugati irányból. Ilyenkor a hullámok átlagban 4 méter körüli magasságot érnek el (a maximum kb 10 méteres) és átlagosan 13 másodpercig maradnak fent. A szél és az óceán azonban néha nagy dolgokat produkálnak és óriás hullámok jönnek létre, ami az igazi kihívást jelenti és teszi igazán népszerűvé ezt a partszakaszt.

A lenti képen (nem photoshop) Damon Eastaugh látható, amint második alkalommal is megnyeri az ausztrál óriás szörf díjat (Biggest Single Ride Award) még 2007-ben. A nyertes hullámlovaglást a Cow Bombie nevű zátony környékén ejtette meg Margaret River közelében, a bírók mérése szerint a hullámok 14 és 16 méter közötti magasságot értek el, így kétségtelenül a legmagasabb hullám volt, amit valaha meglovagoltak Ausztrálázsia vízisport történetében.

 

Idén is megrendezték a hagyományos Telstra Drug Aware Pro Margaret River szörfkupát Prevelly falu melletti Surfers Pointnál áprilisban. A verseny komolyságát mutatja, hogy ez az egyetlen ASP által "Prime Event"-ként elismert szörfverseny, másrészt hogy a mezőnyben a legjobbak is jelen voltak: a legnagyobb figyelmet a helyi sztár szörfös Taj Burrow és persze a tízszeres világbajnok Kelly Slater kapták. Ebből egy kis ízelítő a következő videón:

 

Szomorú update: sajnos a cápatámadás egy valós veszély az ausztrál vizeken, évente átlagosan egy áldozatot követel. Most Margaret River közelében, Dunsborough partjainál csapott le egy gyanútlan szörfözőre egy fehércápa.

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: szörf wa margaret river

The Surfer

2011.04.08. 00:13 Westfield

Ahogy telik-múlik az idő és (lassan) közeledek a negyedik x-hez, sokszor elgondolkozok, hogy milyen lesz majd akkor, mi fog megváltozni, hogyan fogunk élni. Ez egy kis youtube post Dominic Coleman Surferéről... hát remélem nem így "végzem" majd :) A Brit Filmtanács ajánlásával:

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: video szörf

Life in the Countryside 2.

2011.03.14. 22:22 Westfield

A családi fészek a falu központjától kiljebb volt, így egy nagyon kellemes 15 perces autókázással keztük a napot. Thaiföldön az urbánus tervezés (ha létezik is) teljesen más mint Magyarországon. A rurális területen a házak elszórtan helyezkednek el az ültetvényeken, egy-egy forgalmasabb útkereszteződésben pedig vegyesbolt vagy szervíz található, néhol egy suli. A dimbes-dombos vidéket mindenhol erdő borítja, melynek nagy része ültetvény, kaucsukfa, olajfa, mangó és durian fák állnak sorokban. A tájból néhol egy-egy tanúhegy magasodik ki, igazi őserdő csak a meredek oldalain és a tetején található, ahová az ültetvények már nem futottak fel.

Érkezésünk után megtörtént az ajándékok átadása, majd egy kis kajálás, ezek után elindultunk, hogy meglátogassuk a rokonságot a környéken. Egy tíz kilométeres körben laknak a nagyszülők, a nagyobbik tesó és családja és a számtalan nagynéni és nagybácsi, akikkel eldumálgattunk: ki hogy van, merre járt, milyen a termés, mi a helyzet a fővárosban, hogy tanulnak a gyerekek. (egyébként mostanában az olajpálma lett igazán jó üzlet, a felvásárlási ára a duplájára emelkedett pár hónap alatt, miután hiány alakult ki az olajból).

A főzés egy remek program volt, jókat ettünk egész nap, a sültrizses kajákat szerettem csirkével és zöldségekkel, de egyik nagy kedvencem a banán és az édeskrumpli chips volt, amit anyósom sütött: a vékony szeleteket először olajban majd cukorszirupban sütötte át (kandírozta). Asszem ebből exportálok is majd :)

Amikor éppen nem beszélgettünk, tévéztünk vagy főztünk (na jó: főztek) elmentünk kirándulni a környékre. A thai apu azt igérte elmegyünk egy termálfürdőbe, amit kicsit szkeptikusan hallgattam. Beültünk a pick-up-ba és pár perc múlva oda is értünk, a központban dél felé fordultunk a 41-es úton, Suan Taeng előtt pedig balra. A lánytesó vezetett (úgyhogy) csak másodikra találtuk el a kijáratot, u-turn-öztünk párat. Egy tanuhegy aljában kútakból nyerték a forróvizet, volt pár medence és gyógyhelyiségek is, az ottdolgozók intettek, hogy vigyázzak mert a víz 35 fokos, persze nem tudhatták, hogy Tiszacsegén volt amikor órákat töltöttünk a 42 fokos vízben (kb amíg el nem ájultunk :) A hegyben az esővíz egy szép cseppköves barlangot vájt, amiben szentélyt helyeztek el,  nagyon hangulatos volt, egy másik sétányon pedig körbe lehetett sétálni a hegy lábánál.

Az ember azt gondolná, hogy egy nagyon távoli országban és kultúrában egy családi látogatás is teljesen más, mint Európában vagy Ausztráliában. Thaiföldön az emberek nagyon családcentrikusak, szeretnek rokonokkal találkozni, jókat főzni és rengeteget beszélgetni (de tényleg mindenről a-tól z-ig) - de azért az egzotikus környezet, a nyelvi különbség ellenére is két olyan közös pont volt, ami Magyarországon is ugyanúgy szokott működni a családi látogatásokon: ha megunjuk egymást és nincs több téma nézzük a sorozatokat a tévében, ha pedig kifogynak a készletek beültetjük a családot a kocsiba és elmegyünk a Tescoba. :))

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: család kirándulás ételek vidék

Life in the Countryside 1.

2011.02.07. 21:21 Westfield

Mint ahogy a Budapest- Bangkok- Brisbane tengely magyarországi végpontja is sokszor a Dunakanyarba esik, úgy a thai bázispontunkat is rendszeresen tesszük vidéki helyszínre a tengerpart vonzereje miatt, de a legfontosabb ok persze a családlátogatás :) A célterület Chumphon és környéke, Dél-Thaiföld északi kapuja, ahol  ilyenkor eltöltünk egy kis időt a rokonokkal és felvesszük a vidék relaxált ritmusát. 

A fővárosból a legkényelmesebb busszal lejutni az 500 km-re fekvő városba, nem kell átszállni, este indulás és kora reggelre meg is érkezünk. A fővárosi új déli buszpályaudvarról indultunk, ahová a taxiút Sanam Pao-tól 1 óra 40 percig tartott (160 baht), pedig a vezető mindent megtett, hogy gyorsan haladjunk, még vasúti átjárón is áthajtottunk a piroson - a lány nevetett, én csak kikerekedett szemmel bámultam... A buszpályaudvar egy bevásárlóközponthoz hasonló, 7elevenek, ruhaárusok, könyvesboltok és a plaza közepén a jegypénztárak az uticélnak megfelelően elkülönítve. Az 500 kilométeres útért 960 bahtot fizettünk két személyre, egy útra.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szerencsésnek tartom magam abból a szempontból, hogy bármilyen közlekedési eszközön, szinte bármilyen körülmények között, éjszaka el tudok aludni. Azért őszintén, a buszon alvós utazás nem hangzik jól és koromra való tekintettel általában jól átgondolok egy ilyen tervet. Thaiföldön azonban erre tökéletesen fel vannak készülve! Az állami busztársaság (és alvállalkozói) éjszakai utazásra felkészített buszokat indítanak, így az emeletes busz felső részén csak 8-10 sornyi ülést szereltek be, így annyi hely van az ülések között, hogy azokat fekvő helyzetbe lehet rakni. Ellátnak még párnával, takaróval (bangkoki induláskor nejloncsomagban, visszafelé már csak összehajtogatva), jeges teával és ennivalóval. A jó hangulatot városon belül thai slágerek biztosítják, az utazás alatt azonban alvásra ideális, kellemes csend van.
 

 

 

 

 

 

 

 

  Az út felénél Hua Hin környékén megálltunk egy pihenőhelyen, ahol korrekt mosdóhelyiség állt rendelkezésre, illetve az utazót ingyen víz és rizs várta. Persze a nyitott abc-ben és önkiszolgáló étteremben is gyorsan be lehetett vásárolni, mi is elbóklásztunk a boltban és helyi édességeket vettünk a rokonságnak. Éjjel egy óra után, kicsit álmosabban az ember figyelme már lankad, így a visszaszálláskor buszunkat is csak második próbálkozásra találtuk meg a parkolóban. :) Utána aludtunk egyet, majd menetrendhez képest egy órás késéssel, de megérkeztünk Lamae-be, ahol már várt a korán kelő tesó a pick-up-al.

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: utazás kirándulás thaiföld vidék

Surviving Dubai

2011.02.04. 23:09 Westfield

A nagy, kontinensek közötti utazások egyik velejárója az átszállás és így van ez a Budapest - Bangkok - Brisbane tengelyen is. Utazás előtt válogattunk a lehetséges útvonalak és légitársaságok között, felmerült az EgyptAir is, ami a mostani helyzetet tekintve nem biztos hogy jó ötlet lett volna, de végül a "jó öreg" Emirates adta megint a legjobb ajánlatot. Persze a csatlakozás Dubajban megint azt jelentette, hogy az esti érkezés után reggel tudunk tovább utazni, így egy éjszakát ott kell tölteni a repülőtéren.

A feladat tehát, hogy hogyan töltsünk el egy éjszakát a lehető legkényelmesebben és legizgalmasabban a Dubai International-en. Az első lehetőség, hogy kimegyünk a városba és belecsapunk az éjszakai életbe, sajna elég körülményes: egyrészt kell egy vízum, (ami nem is egyszerű) majd beutazása városba metróval vagy taxival és találni valami értelmes programot a városban {kattintás előtt a hangerőt fel} éjszaka... hát ezt Madridban egyszer kipróbáltuk (érkezés Alicantéból este 10-kor, metróval be a városba, sörözés és bulizás majd félig részegen az első busszal vissza a reptérre reggel 5-kor és irány München :))

A másik lehetőség, lévén már benne vagyunk a korban, hogy a lehető legkényelmesebben kiveszünk egy szobát a reptéri szállodában. Ez a hotel annyira reptéri, hogy gyakorlatilag  a terminál fölé van építve, a nagy belső csarnokból lehet megközelíteni, így nem kell se vízum se újabb biztonsági ellenőrzés - reggel indulás előtt egy órával felkelés, tusolás, liftezés és már ott is vagy a repülőgépnél. Sajnos a szobák ára elég borsos, egy éjszaka 40-50ezer forint körül van alsó hangon, de úgy érzem, ahogy öregszünk egyre nagyobb az esély rá, hogy egyszer kipróbáljuk ezt a luxust.

 

 

 

 

 

 

 

Az egyszerű pórnépnek pedig így marad a várócsarnokban éjszakázás, mely vásárlással, kajálással és kényelmetlen kényszer-alvással telhet. Számtalan duty free shop található a központi folyosón, melyek tematikusan vannak berendezve: dohányáru-szeszesital, műszaki cikk, parfűmök, játékok, csokoládé stb. Az üzletek éjjel nappal nyitva tartanak, népes vásárlóközönséget lehet látni akár éjjel 3-kor is. A statisztikák szerint a legtöbb (darab számra) a dobozos sörből fogy, évente átlagosan 7,5 millió darab, de például Mars szeletből is 140ezer darabot adnak el, ezzel egyidőben viszont a walkman eladás fokozatosan csökken, 2009-ben már csak 27 darabot értékesítettek. Részt lehet venni a híres sorsjegy játékon is, ahol a 26-52ezer forintért vásárolt cédulákkal most Bentley Continentalt, Audi Q7-et illetve a drágábbért egy Maybachot lehet nyerni - egyébként online is lehet játszani, úgyhogy szerencse fel mindenkinek! :)

 

 

 

 

 

 

 

A vásárlás, körülnézés, kávézás nálunk kb két órat töltött ki, utána ülőalkalmatosság után kellett nézni, ami nem egy könnyű feladat. Rutinosabbak persze egyrészt gyorsan lecsapnak a duty free shopok kis bevásárlókocsiaira, így a kézipoggyászt és a vásárolt dolgokat nem kell cipelni, másrészt időben, még éjfél előtt elfoglalják a relaxációs székeket (ami nagyobb emereknek egy idő után inkább inkvizíciós szék, mert rövid a lábtartó és a derékrész sem ott van ahol kellene). További jótanács: általában Ázsiában tapasztalható a túlzott légkondícionáló használat, így itt is a várócsarnokot 20 fokra hűtik, a befúvók pedig a külső folyosón vannak, pont ahol a székek, padok is vannak - ezért nagyon ajánlott egy pulóvert vagy könnyű kabátot bekészíteni a kézipoggyászba egy dubaji átszálláshoz. A éjszakai szunyókálás alatt persze a reptéren nem áll meg az élet, az ember pontosan tudja melyik utas késik a beszállásról, illetve egy idő után már megtanulja a számokat is arabul a hangosbemondóból.

 

 

 

 

 

Végül egy kis feladvány :) mit takarnak a fenti feliratok? Kis segítség: a legnépszerűbb gyorsétterem lánc, egy Magyarországon még nem annyira elterjedt és egy már régebb óta jelen lévő kávézó lánc illetve egy luxusóra márka van elrejtve az írásjelek mögött.

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: repülés utazás dubai emirates

Bush, Beach and Battlers

2010.12.23. 16:47 Westfield

Sokszor szórakoztató visszanézni, milyen volt az élet ötven-hatvan évvel ezelőtt, hogy töltötték idejüket az emberek, mi volt a buli, hogyan nyaraltak. Jeff Carter ausztrál újságíró az elmúlt évtizedekben keresztül-kasul utazta a kontinenst, hogy megörökítse a tipikus ausztrál életet vidéken, a nagyvárosokban és a tengerparton. Carter fényképeit most állítják ki az Új-Dél-Wales-i Állami Könyvtárban, ebből jön egy kis ízelítő a news.com.au segítségével.

1788-ban Cook kapitány írta a jelentésében, hogy a long board szörfözés nagyon népszerű Hawaii szigetén. Ausztráliába a modern szörfözés 1914 decemberében érkezett meg, mikor is Duke Kahanamoku bemutatót tartott a sydney-i Freshwater Beachen, saját készítésű deszkáját helyi fenyőből készítette, helyi szerszámokkal - az eredeti most is látható a Freshwater Surf Clubban. A long board egészen az 50-es évekig divatban volt, amikor is megjelentek a rövid, könnyű Malibu deszkák Kaliforniából. A kép 1950 körül készült Bondi Beachen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 60-as években a tengerparti kultúra is megváltozott. A szörfözésben forradalmi változást hozott a rövid deszkák megjelenése, mely népszerűbbé tette a sportot. A vietnami háború utáni fiatal generáció pedig új utakat keresett. Ekkor alakultak ki a "beachnik" csoportok, akik inkább szörföztek munka helyett, elutasították a politikát és a konvencionális társadalmi szokásokat. A bal oldali képen csajok uncsiznak a Bondi Kiosknál (ahol Chico Fish Cake-et is lehetett kapni) 1965-ben, a másikon kártyaparti Manlyben 1964-ben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

John Paterson pedig népszerű ember volt a 60-as években, régi Rolls-Royce-ával járta a keleti partot Victoriától Queenslandig és speciális (vékonycsőrű vészmadárból készült) Vita Tan napolajat árult és masszírozta a napozókat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aki több képre kíváncsi, látogasson el a Könyvtárba, ahol januártól tekinthető meg a kiállítás rengeteg hangulatos régi fényképpel és történettel.

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: szörf surfers paradise bondi

Holiday at Home

2010.07.06. 21:38 Westfield

A nyáron Budapesten folytatjuk kalandjainkat, Thaiföld a nyár elején túl izgalmas volt.  Szomorú volt látni a kiégett épületeket és a májusi rombolást a városban: már csak nyomát látni a Valentin napi vacsoránk helyszínének és a Victory Monument melletti Watsonsnak, ahol mindig vásároltunk. Még megvártuk a Central Ladprao bezárását, ami aztán mint kiderült - a Central koszern megváltozott üzletpolitikája miatt, lásd kiégett CentralWorld - nem is csukott be. Az EVAAir-nek köszönhetően már átszállás nélkül lehet Bangkokból Bécsbe jutni, bár igaz, hogy az egy huzamban eltöltött 10 órás repülőút azért elég fárasztó.

Egy pár hónapig Pesten nyaralunk, szokjuk a hazai ízeket, időjárást és embereket és persze  kialakítjuk helyi bázisunkat, megteremtjük a thai élet feltételeit a hazai viszonyok között, ami azért többször kihívást jelentett.

A thai élet egyik meghatározó eleme az időjárás. Hosszabb idő, számos mélyinterjú és elemzés után tudtam definiálni az ideális időjárási helyzetet: ne legyen túl meleg (30 fok feletti), mert akkor előjönnek az izzadtság cseppek, ami persze undorító és már légkondícionálást kell alkalmazni, ugyanakkor ne legyen hűvös sem (26 fok alatti), mert akkor már egy vagy több pulóvert is fel kell venni, ami a ruhatár egyik marginális eleme persze (értsd: nem trendi). Esős egyáltalán ne legyen, mert akkor nem lehet kimenni a lakásból, vihar pedig főleg ne legyen, mert akkor ki kell kapcsolni minden elektromos berendezést a lakásban. Napos időt is kerüljük, mert akkor legalább 50 faktoros krémet kell magunkra kenni, nehogy lebarnuljunk.

A legfontosabb azonban, hogy mit eszünk, ehhez kellenek a megfelelő hazai alapanyagok: halszósz, kagylószósz, szójaszósz, chiliszósz, tom yum krém, Knorr leveskocka, rizsliszt, tápióka liszt, kókuszreszelék, kókusztej, kókuszzselé, garnélaízű tészta, Moo Nam Tok tészta, meg persze a friss hozzávalók: hús, rizs, garnéla, zöldség, banán, rambután, farang... Szóval fel kellett kerekedni a városba és beszerezni ezeket már az első nap. Szerencsére a Vásárcsarnok alagsorában lévő Ázsia ABC-ben meg lehetett kapni az ismert hazai thai márkákat, míg a friss gyömölcsökért ki kellett menni a Kőbányai úti nihilbe a "Jó és még több jó" üzletbe (EB5-ös épület) :)

A főzés egy nagyon vidám dolog, el tudtuk látni magunkat az alap thai ételekkel, édességekkel, de eljött néha az idő, amikor jól jött a profi szakács segítsége. Kipróbáltunk pár thai és kínai éttermet Budapesten, legjobban a Só utcai Bangkok Étterem tetszett: a nagyon barátságos kiszolgálás, igazán autentikus finom ételek és szép az étterem belső dekorációja is. Egy másik, frekventált helyen lévő thai étteremmel kapcsoltban lesújtó volt a véleményünk, inkább nem is írok róla. A legszimpatikusabb kínai étteremet a Hollán Ernő utca elején, az új sétálóutcai részen találtuk, az ételek finomak, jó áron, egy kedves (és hetente új taggal bővülő :) család üzemelteti. A másik hasonló étterem, ahová szívesen betértünk a Hercegprímás utca Erzsébet téri végében van, a személyzet kedves (néha sztriptíz táncosnő típusú pultosnőkkel), a kaja finom.

Szóval, itthon töltjük a nyarat, felvesszük a hazai ritmust, de azért kiépítünk egy kis thai sarkot is magunknak. Aztán majd év vége felé ismét útra kelünk, irány Budapest-Bangkok-Brisbane :)

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: budapest család ételek

South-East

2010.03.28. 23:47 Westfield

"Menjünk dél-keletre" felkiáltással útrakeltünk, hogy egy kicsit pancsizzunk végre a tengerben. A bangkoki nyüzsgést már untuk eléggé, de túl messzire sem szerettünk volna utazni. Így a választásunk Ko Sametre esett, mert szerencsére már kiesik Pattaya vonzáskörzetéből, de a kis sziget még elérhető távolságra van a fővárostól. Fogtunk egy van-t a Victory Monumentnél, ami persze nem ment ripsz-ropsz, kb 20 percet ültünk a buszban, amíg megtelt. Az utazóközönség vegyes volt, fiatalok akik szintén a szigetre tartottak vakációzni, ingázók akik munka után haza indultak és piacozó nénik nagy csomagokkal. Az út elég hosszúnak tűnt, igaz autópályán mentünk, de a végén mindenk utast házhoz vittünk.

 

 

 

 

 

 

 

A komp a Nuanthip Pierről indult a Nadan révhez, fél óra alatt tette meg az utat. A sziget kikötőjéből helyi zöld pick-up taxival (Koh Samed Taxi Club) utaztunk kb 2 percet, amit gyalog 6 perc alatt tettünk volna meg, teljesen feleslegesen fizettünk érte. Aztán jött a második lehúzás: ha szállást keresel be kell lépned a nemzeti park területére, ami turistáknak 300-400 BHT a vadőr hangulatától függően, helyieknek 40 BHT körüli összeg. Sokat nem akartunk a szállás keresésével foglalkozni, az első szimpatikus villaparkban kivettük a 210-es bungalót.

 

 

 

 

 

 

 

A hely nagyon tetszett, a házunk 100 méterre volt a parttól, közvetlenül a parton étteremsor, előtte napközben napozóágyas plázs, ami este átalakult szőnyegen ülős éttermi terasszá. A tenger nagyon kellemes volt, 26 fokos, nyugodt, jól lehetett úszni benne. A tengerparti nyaralás mindkettőnknek mást jelentett: én barnulni szerettem volna és úszkálni, míg a lány inkább fehéren maradni, a napernyő alatt feküdni, de ezen nem vesztünk össze. A sziget nagy előnye volt (amiért is ezt a helyt választottuk) a szolíd éjszakai élet: nyugodtan lehetett vacsorázni, este sétálni vagy koktélt inni, nem volt tolongás, nem voltak bargirl hordák, oroszok is csak módjával - legalább is ottlétünkkor :)

Bookmark and Share

2 komment

Címkék: kirándulás tengerpart ko samet

Ko Kret

2010.02.19. 23:38 Westfield

Korán reggel indultunk a 166-os busszal (elég ritkán jár) a Victory Monumenttől észak felé, hogy meglátogassunk egy izgalmas helyet a várostól 20 kilométerre. A jelenlegi sziget az 1700-as évek végén alakult ki, amikor a Chao Praya folyó egyik U-alakú kanyarulatát átvágták és kiszélesítették, így a folyókanyar félszigete szigetté vált. A helyi lakók nagyrészt a Mon népcsoport leszármazottjai, erős vallási öntudattal és kézműves, fazekas hagyományokkal. Az autópályán gyorsan odaértünk Pak Kret központjába, ahol először megkerestük a helyi KFC-t, mert a lány étvágy-problémával küzdött. Aztán a főutca sarkán várakozó riksákba pattanva, pár perc alatt a Sukhaprachasanon végigkarikáztunk és kiértünk a folyópartra. Kemény 3 baht megfizetése után a révvel jutottunk át a szigetre.

 

 

 

 

 

 

 

A szigeten templomok, árusok, műhelyek és vendégházak váltják egymást, rengeteg helyi és külföldi turista érdeklődő tolongott a szűk, fedett, kanyargós piacsoron. Itt aztán volt minden, mi szem-szájnak ingere: helyben készített ajándéktárgyak (persze sok kínai gagyi is) és sok helyben készült édesség. Ellátogattunk a fazekasműhelybe is, ahol a mester épp akkor kezdett bele az edényformázásba, míg a család többi tagja lelkesen próbált eladni nekünk a késztermékekből. Az egész egyébként teljesen autentikus volt, saját agyaglelőhellyel, nagy kemencével - utoljára Csíkdánfalván láttam ilyet. De a boltokban helyi fafaragásokat (elefánt volt a fő motívum), kókuszdióból készült virágtartókat láttunk főleg. Vásároltunk néhány szuvenírt az itthoniaknak :) meg ettünk egy csomó édességet, aminek egy részéről nemigen tudtam, hogy miből készült.

 

 

 

 

 

 

 

A másik parton egy óriási Buddha szobrot láttunk, amit meg kellett nézni, ezért a "drága" vizitaxival átkeltünk, fényképezkedtünk és vettünk pár teknőcöt, hogy visszadobhassuk őket a folyóba. A rév melletti kisebb templom, a helyiek szerint túl közel volt a folyóhoz, ezért görgőkre rakva éppen akkor helyezték át egy távolabbi pontra. Még hajókáztunk egy kicsit, aztán Bangkok felé már inkább egy gyorsabb és kényelmesebb van-t választottunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Bookmark and Share

2 komment

Címkék: bangkok kirándulás ko kret

Jetboat

2009.09.27. 21:28 Westfield

Surfers Paradise-ban a Panorama hotelben szálltam meg, ahonnan valóban szép kilátás nyílt a belvárosra a Chevron szigetre és a Nerang-kanyarra. A folyóparton csak elszánt ázsiaiak horgásztak valamilyen élőlényekre, az erkélyemről fura óriási lepényhal formájú izéket láttam, amik nem tűntek veszélyesnek de ettől függetlenül még a kislábujjamat sem dogtam volna bele a vízbe. Éjszakánként a sok partmenti szórakozóhely   (ajánlás: Photo Gallery- Hall of Fame) körül nyüzsögtek az emberek, (pláne a Melbourne Cup napján) nappal pedig a folyón volt nagy élet.

 

 

 

 

 

 

 

Rengeteg jetski, motorcsónak és sétahajó közlekedett le-föl a folyón, de a legizgalmasabbnak a jetboatok tűntek. A 15-20 személyes motorcsónakokat szép nagy motorokkal szerelték fel, melyekkel nemcsak gyorsan tudnak repeszteni, hanem izgalmas mutatványokra is képesek. Szóval vettem egy jegyet és pár angolszász családdal együtt beültünk a hajóba. A szimpatikus nyegyvenes jegyárus nő bemutatta a hajó vezetőjét, akinek az volt az első munkanapja...

 

 

 

 

 

 

 

A jetboattal a folyón tettünk egy 1 órás túrát, elmentünk egészen a torkolatig, de a mélyvízbe már nem merészkedtünk be. A vízmélység nagyon változó volt, így nemcsak horgonyzó hajókat és bójákat de homokpadokat is kerülgettünk. Vicces élmény volt 50 cm-re elsuhanni egy-egy cölöp mellett, de a csónak képes volt a 360 fokos fordulatra is, amit helikopternek hívott a srác és sokszor be is mutatott nekünk :)

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Fremantle

2009.08.20. 12:15 Westfield

Fremantle Nyugat-Ausztrália Szentendréje, Perth déli elővárosaival már összeépült kisváros, történelmi múlttal és teljesen felújított belvárossal. Egy kellemes kirándulást mindenkép megér, ezért hajóra ültem és csónakáztam egyet a Swan völgyben. A folyó mentén az igen előkelő villák és házak előtt is rengeteg kikötő, stég és hajóház található, ez a helyi "rózsadomb" rengeteg gazdag ember rezidenciájával. A vitorlázás egyébként nemzeti sport ebben az államban, novemberben itt rendezik meg újra a Sunseeker Cup-ot, sőt 2011-ben Fremantleben lesz a világbajnokság is.

 

 

 

 

 

 

 

Szóval egy órás hajókázás után meg is érkeztem a kisvárosba, ami sok helyen inkább egy skanzenre hasonlít, nagyon szépen felújított és lakatlan díszlet házakkal. Az óváros gyalogosan könnyen bejárható az egykori erőd és a kertvárosi részek között. A főutcát a Market Street és a South Terrace jelenti hangulatos üzletekkel és olasz éttermekkel, ez a rész a helyi turista központ. A Pizza Bella Roma éttermet próbáltam ki, ahol egy nagyon finom pizzát és életem legrosszabb sörét kaptam (bár a reklámja vicces :)

 

 

 

 

 

 

 

Érdemes elsétálni a kikötő vége felé, ahol az Arthur Head dombján található a régi erőd, ami persze egy idő után aboroginal börtön lett, majd érdekes módon a helyi kormányzó (egyik) rezidenciája. Jelenleg látogatható műemlék és szép kilátás nyílik a tenger és a város felé is, kitűnő fényképezkedős hely nemcsak japán turisták számára.

 

 

 

 

 

 

 

 

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás wa fremantle perth

Cute overload 3.

2009.06.20. 02:23 Westfield

 

A hajókázás jó dolog, ezért Perthből tettem egy kirándulást Rottnest Islandre, mely egy kis sziget a várossal szemben az Indiai óceánban. A hajó a Barrack Street állomásról indult végig a Swan folyón, ami ezen a szakaszon már inkább tó méretű. Fremantle kikötőjének érintésével és egy átszállással (folyami csónakról tengeri kompra) indultunk a szigetre. Az út félórás volt, de mivel rutintalanul a hajó alsó emeletén ültem le, már nagyon vártam a végét. A kapitány rendesen nyomta az Oceanic hajót (nem, ez nem a Lost) nyílegyenesen a sziget felé, a hullámokra merőlegesen - ezért lent vagy csak vizet vagy csak az eget lehetett látni az ablakban, ami engem is egy kicsit (pár utast pedig jobban) megviselt.

Rottnestet a hollandok fedezték fel és nevezték el azokról az állatokról, melyek még ma is benépesítik a szigetet. A kedves állatkák ugyanis nagyon hasonlítanak a patkányra, ezért hívták patkányfészeknek (rattenest). Az idők során aztán fegyenctelepet létesítettek aboriginalok számára, majd az első világháború alatt hadifogolytábor lett, majd a 40-es években katonai bázisként szolgált. Ennek nyomai még ma is láthatóak (Oliver Hill ágyúdomb, vasút). A 300 lakossal rendelkező szigeten ma a központi falu (Thompson Settlement) mellett üdülőtelepek, sósvízű tavak, és világítótornyok találhatók, meg persze egy vicces méretű wellness center és az elmaradhatatlan Mall (benne Subway, Red Rooster :).  A környezet nagyon kellemes, akár egész napot is el lehet tölteni kint sétálva, bicajozva a tavak és dombok között, vagy a parton csücsülve, fürdőzve.

Persze nem lenne Ausztrália, ha nem lehetne fura állatokkal találkozni itt is. A sziget névadóját tengerimalacmókuspatkányként határoznám meg, a helyiek quokkának (és nem quacka :) hívják. Az egész szigeten megtalálható, földalatti odúkban él, de bejár kukázni a lakott helyekre is. Nagyon kedves állat, elég félénk és úgy mint egy kenguru, a hátsó lábán ugrálva halad.

Míg a parton ültem és jól megérdemelt ebédemet (Seafood Sensation) fogyasztottam egy sereg szemtelen sirály próbált kajált kunyerálni, de őket könnyű volt lerázni. Aztán mikor egy hatalmas pelikán járta végig a part mentén piknikezőket, akkor inkább odébb álltam. Pelikánt már láttam állatkertben és vízben vicces madárnak tűnt, de élőben a parton bazinagy volt a szárnya is meg a csőre is :)

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: állat wa perth rottnest

The Strip

2009.06.17. 02:09 Westfield

Egy kis youtube-műpost :) Aki még esetleg nem kapott kedvet egy Gold Coast-i üdülésre, vagy még nem érzi igazán a helyi hangulatot annak kötelező megnézni az új sorozatot (Must-see Series) az AXN-en. Az Aranypart néven futó részek (eredetileg The Strip - utalva Surfers Paradise legdrágább félszigeten fekvő környékére) kicsit emlékeztetnek a CSI Miami-ra: szépen fényképezett, izgalmas.. történet, trendi színészekkel (Aaron Jeffery, Vanessa Gray, Frankie J Holden Simone McAullay és Bob Morley)

Aki esetleg lemaradt egy-egy Aranypart részről, az kattintson ide, de figyelem, a link az egyes részek leírását tartalmazza! :)

 

 

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: film gold coast surfers paradise

Cute overload 2.

2009.06.03. 22:10 Westfield

Surfersben kijelöltem egy szafari napot, amikor felkeresem a környék legnagyobb wildlife sanctuary telepét, de mint kiderült ez volt egyben az esőnap is. Egyórás buszút után (magam mögött hagyva Broadbeach, Pacific Fair, Miami, Burleigh Heads és Palm Beach falvakat) érkeztem meg Currumbinbe.

Ez az a fura környék NSW és QLD határán (Tweed Heads a furcsaság epicentruma), ahol az utca két oldala  (a fenti képen) két különböző államhoz tartozhat, így Újévkor pár métert sétálva kétszer is lehet köszönteni az éjfélt – mivel egy óra eltolódás van a két állam időszámítása között. De ez nem időzónabeli különbség, hanem míg NSW-ben van „daylight saving”, addig QLD-ben nincs nyáron(!). :)
 
Szóval esős időben érkeztem meg, néha eleredt, néha csak szemerkélt, de mászkálni jól lehetett. Az időjárás azonban az állatokra is hatással volt, akik összegubózva próbálták átvészelni a hideg (kb. 25 fokos) nedves időt. De nézzük sorban, a fő attrakció (nekem) a koala falka volt, akik a mű- és természetes fák tetején tanyáztak és csak dél körül lettek aktívak, amikor a kajaidő közeledett. A hihetetlen lomhának tűnő állat azért képes elég akrobatikus mutatványokra is: pont előttem az egyik mindenféle elrugaszkodás és rákészülés nélkül ugrott vagy egy métert, ágról ágra.
 

A kenguruk egy bekerített részen ugráltak és szaladgáltak – volna, ha az eső miatt nem gubbasztottak volna a látogató pavilonban. Az esőbeállóban egy nyugdíjas csoport, egy héttagú indiai család, egy ázsiai pár, én :) és nyolc kenguru szorongott. Az állatokat láthatóan nem zavarta az embertömeg és még az sem, hogy a kis gyerekek állandóan őket cibálták. Egyébként amellett hogy nagyon „cuki” állatok, elég büdösek is.
 
 
Kifelé menet egy hídon kellett átmenni, ahol ép három (elég nagy) emu nézelődött, az embereket leszarták figyelmen kívül hagyták, így arrébb kellett lökdösni őket, hogy tovább tudjak menni. A kisebb állatok közül a dingók voltak aktívak (várták az ebédet) és egy pillanatra láttam tasmán ördögöt és wombatot (óriás tengerimalac) is, ja és nagyon szépek voltak a színes lori papagájok is. …de legjobban a koalamájkrémes kengurupörkölt tetszett :))

 

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: állat kenguru koala qld currumbin

Cute overload 1.

2009.05.30. 18:32 Westfield

Ausztráliáról az embereknek általában a fura állatok jutnak eszébe, amik vagy nagyon „cukik” vagy nagyon veszélyesek. Ezért „lentalul” egy vadasparki kirándulás szinte kötelező, illetve az ember úton-útfélen találkozhat a helyi galambok és tengerimalacok megfelelőjével.

Első kirándulásom alkalmával Brisbane-ben a Centenary Parkban időztem el, ahol szendvicsevés közben egyszer csak zajra lettem figyelmes és az alacsony bokrokból egy kb 70 cm magas, fehér színű, hosszú fekete csőrű madár lépett elő. Mivel a park nem volt forgalmas, nem láttam hogy a helyiek hogy reagálják le itt a belvárosban ezt az elég nagy madarat: hétköznapi madár? vagy kiszökött egy állatkertből? A madár nézelődött, majd eltűnt egy másik bokorban.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Folytatva sétámat lementem a Brisbane folyó partjára és a sétányon mászkáltam, nézelődtem. Pont ebédidő volt, a szomszédos toronyházakból rengeteg irodai dolgozó kajált lent éttermi teraszokon vagy csak padokon. Ilyenkor persze a kukák megtelnek mindenféle kajamaradékkal – és egy csomó nagy fekete-fehér madár ott lakmározott. Így kiderült hogy ez a jópofa madár a helyi galamb/sirály csapat egyik képviselője.
 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nem adok fel rejtvényt, elárulom, hogy ő az ausztrál fehér íbisz (Threskiornis molucca), nagyon elterjedt a kontinensen, vadon és városi környezetben is szívesen éldegélnek embertől nem nagyon félnek. (folyt. köv. még "cukibb" állatokkal)

 

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: állat brisbane qld

36

2009.05.27. 20:15 Westfield

Miután jóelőre megváltottam a jegyeket nyáron baljós hírek érkeztek a déli kontinensről. Augusztus elején a Qantas Boeing 767-es, Manilába induló gépe visszafordult a sydney-i reptérre, miután a pilóta szivárgást észlelt a gép hidraulikus rendszerében. Július 25-én egy Hong Kongból Melbourne-be tartó Boeing 747-400-as Manilában kényszerleszállást hajtott végre, mert kilyukadt a repülőgép törzse. Később pedig az Adelaide-ből induló 737-800-as járat volt kénytelen visszafordulni, mert nem csukódott be az egyik futómű-ajtó. Ez azért kicsit sok volt így egyszerre és a társaság nimbuszán is folt esett (szegény Rainman-nek is updatelnie kell: "QANTAS never crashed").

 

 

 

 

 

 

 

...szóval (folyt.köv.) egy mailt kaptam lastminute.de barátomtól hogy a gép Perthből Szingapúrba az eredeti délután félkettő helyett inkább reggel 4.40-kor fog indulni. A hír nem esett jól, egyrészt mert éjjel 1-kor már el kellett volna indulni a szállodából, másrészt Szingapúrból csak este 9-kor indult a gép tovább. Így hát felkerekedtem és bementem a Qantas William Street-i irodájába, hogy mi a pálya (ez nem én voltam :) A nagyon barátságos ügyfélszolgálatos hölgy elnézést kért, de a délutáni gép sajnos műszaki okokból (!) nem indul, ezért vagy a hajnali, vagy az esti gép választható. Az esti már nem volt jó a csatlakozás miatt, ezért maradt a hajnali :( A nagyon barátságos hölgy viszont azzal hitegetett, hogy ha fél napom lesz az Oroszlánvárosban, akkor a beszállókártyám bemutatásával ingyen városnéző buszra szállhatok vagy használhatom a mozit vagy az uszodát... meggyőzőtt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az indulás napján bő egy óra alvás után kicsekkolás a szállodából és egy dél-afrikai pufidzsekis taxis kivitt a reptérre, ahová 3-ra időben meg is érkeztem. A Qantas pultnál a nagyon barátságos hölgy azonban közölte, hogy van egy kis változás (minor changes), a gép mégsem 4-kor hanem 8-kor indul... három hét után először megszólaltam magyarul... Viszont kaptam egy reggeli bónt, amit beválthattam a reptéri büfében... ami 5-kor nyitott. Két óra relaxálás és egy nagy hajnali zabálás (éhes nem voltam, dehát a bón..) után már vidámabban néztem a felkelő napot Perth skyline-ja fölött. Ekkor jelezék, hogy mégsem 8-kor van az indulás, hanem fél9-kor, najó háromnegyedkor, már a pilóta is ott toporgott és végül 9-kor indultunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szingapúrba érkezés délután 1-kor, gépből ki és gyorsan a Swisshez, hogy megkapjam az új beszállókártyát, amivel majd moziba megyek... A pult természetesen csak 5-kor nyitott, így nyolc kellemes órát csámborogtam a reptéren, ahol a napi 1 milliárd utasra három várótermi szék jutott. Meg lehetett állva netezni, de csak 15 percig és volt négy büfé a közelben, amiket ki is próbáltam (a japán tésztás volt a legjobb). Este 9-kor indulás, nekem váratlanul Bangkokban zwischenstop, aztán tovább Kloten felé, majd átszállás után reggel 9-kor érkezés BUD-ra. ..hát ez volt a 36 (órás utam története).

 

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: repülés utazás qantas

Scarborough

2009.05.23. 10:33 Westfield

Nyugat-Ausztrália a világ második legnagyobb közigazgatási egysége, óriási területén a mediterrán éghajlattól a sivatagin át egészen a trópusiig változatos természeti környezetnek ad otthont (ez költői volt :) Perth a fekete hattyúk városa a Swan (ki gondolta volna) folyó partján fekszik, elővárosain keresztül óceánparttal is rendelkezik. Legszebb része Fremantle (kb. a helyi Szentendre) és Cottesloe (óceán- és folyóparttal is)  ahol a helyi mágnások tengetik uncsi életüket. Mégis a fiatalok között a legnépszerűbb rész Scarborough a helyi aktív szörfös élet miatt, így én is ide tettem bázisomat.


 

Perth a maga 1,6 millió lakosával a negyedik legnépesebb város a kontinensen. Városszerkezet tipikus ausztrál, az irodaházas, felhőkarcolós központot családiház-tenger veszi körül, ipari, kereskedelmi és nagy zöld területekkel tarkítva. Amikor szállást kerestem Scarborought céloztam meg, hiszen a kis földgömbömön nem tűnt messze a központtól sem... A méretarány csalóka volt, a városhalmaz 40*50 km (!) területen fekszik, így a hotelem is 45 percnyi buszútra volt a Wellington Streettől, mely a központot jelenti. (fent a képen a Scarborough Beach Road, háttérben a city; illetve az Esplanade).

 

 

 

 

 

 

 

 

A parton kis hullámoknál és nagy szélben kite-oltak, igazi szörf idő csak két alkalommal volt az egy hét alatt. Rossz időben napközben a játéktermek voltak tele, hétvégén  meg persze fesztivál hangulat volt, kellő mennyiségű alkohollal és rendőri erősítéssel... és ilyen az amikor a helyi erők gyorsan lecsapnak a lehetőségre és szerveznek egy spontán comp-ot - ott volt hardz, lewwy, mitch, chriss, tod és jack is, de aznap tom wimmer nyert :) (by gilhos33, music by theCB)

 

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: szörf scarborough wa perth

Are you flying-Virgin?

2009.05.15. 22:59 Westfield

Akinek az egyik kedvenc dokumentumfilm sorozata az Air Crash Investigation az NG-on az fel van készülve mindenre, ami repülés alatt történhet. Mit érdemes tenni, ha leáll az össze hajtómű és zuhan a gép, füst lepi el az utasteret vagy éppen el kezd világítani a repülő éjszaka Indonézia felett (például részegre inni magad :)

Egy nagy repülőút előtt pedig az ember alaposan megválogatja melyik légitársasággal repül, megpróbálja elkerülni a botrány-társaságokat és próbál olyat keresni, ahol a kapitányt Hans-Jürgennek vagy Jamesnek hívják (tudom ez most nem PC). Szóval ezek után esett választásom az LTU-ra és a Swiss-re long distance-on illetve Ausztráliában a Qantas-szal és a Virgin Blue-val repültem. (a Qantast sokan Quantasnak írják, pedig ez egy mozaikszó: Queensland and Northern Territory Aerial Services)

 A távolságok távoli kontinenseken elég csalókák, ha az ember egy kis földgömböt nézeget, így Szingapúr nincs is olyan messze Brisbane-től, és a keleti és nyugati part is közelnek tűnik egymáshoz, így nem is csoda ha az ember meglepődik azon, hogy egy belföldi repülőút felér egy Volgográd-Madrid közötti utazással. Másrészt azt is meg kell szokni, hogy "lent" északon van meleg és déli irányban lesz egyre hidegebb, meg persze a mosdóban is ellenkező irányban folyik le a víz. De ezt a helyik is csak lassan dolgozzák fel, hogy nem ők a világ közepe :)

A Bangkokból induló Swiss persze másfélórás késéssel indult, így az eredeti szingapúri csatlakozást lekéstem, de a helyiek rugalmasan kezelték és a következő brisbane-i járatra rakták át a foglalást. Aztán kiderült hogy a rugalmasság abból eredt, hogy a csatlakozó gép is másfélórát késett. Sajnos az időjárás (rövid, de annál intenzívebb viharok) ilyenkor nem segíti a pontos indulást és így a világ egyik 18. és 19.  legforgalmasabb repterén ebben az időszakban gyakoriak a csúszások. Az Oroszlánvárosból aztán időben elindulva egy kellemes éjszakai repülés után érkeztem reggel 9-kor a Brisbane Internationalre.

Brisbane és Perth között a helyi fapadossal a Virgin Blue-val repültem. Jegyet online lehet vásárolni és emailen kapod meg (mint mindenhol) de visszaigazolást sms-en is kapsz, amit bemutathatsz a reptéren. Este 8-kor indultunk pontosan és 6 órás tortúra után érkeztem meg Perthbe. A gépen kaját, piát csak pénzért lehet kapni (mint minden fapadoson), de ami leginkább felbosszantott az az entertainment volt, minden ülésnek volt egy saját képernyője, ami villogott a fizetős tévé reklámja. Az elején még jópofa volt, de amikor indulás után kezdett besötétedni nagyon zavaró volt, a kedves farmerházaspár a szomszédban már rutinos volt és megmutatták, hogy a brightness gomb a megoldás... A program 10 dollárba került volna és a képen látható módon saját kártyalehúzóval lehetett fizetni... hát ez a Branson siker titka... életem legunalmasabb és legfárasztóbb útja volt... gondoltam akkor...

 

 

 

 

 

 

...de aztán pár nap múlva emailt kaptam az utazási ügynöktől, hogy lesz egy kis változás a hazautazás során Perthből... (folyt.köv :)

 

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: repülés utazás virgin

Surfin' QLD

2009.05.13. 21:56 Westfield

Nem volt véletlen, hogy amikor szétnéztem "lentalul" hová is menjek, mit is nézzek meg, egyik választásom Gold Coast volt és azon belül is Surfers Paradise. Túlzás nélkül szerelem volt az első látásra (emlékszem a pillanatra, amikor először megpillantottam a TravelChannel egyik utazós műsorában, ahol a világ legnépszerűbb strandjai közé választották :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden Jim Cavill pionírmunkájával kezdődött, aki 1925 őszén megnyitotta kis szállodáját (ami most már egy kicsi máshogy néz ki) az akkor még szinte lakatlan Nerang torkolat környékén - és a Surfers Paradise nevet adta neki, melyet 1933-ban már (marketing okokból) a kisváros is felvett. Innentől a fejlődés megállíthatatlan volt és a kis kompkikötő, melynek környékén még a századelőn az aboriginalok delfineket grilleztek, az 50-es évekre népszerű fürdőhellyé vált. Mára a városrész egész jól kikupálódott, kb 20-30 felhőkarcolójával, szállodáival és szórakozóhelyeivel a keleti part egyik legnagyobb turista központja. Az ott töltött hetemet természetesen úgy időzítettem, hogy ne zavarjon se az Indy 300 SuperGP (mely érkezésem előtt volt), se a Schoolies Week (mely indulásom után kezdődött), amikor is kb 50ezer végzős diák ünnepeli ott az iskola végét.. biztos béna lehetett mind a kettő...

 

 

 

 

 

 

 

A környék imidzsét természetesen a szörfözés és a hozzá kapcsolódó kultusz biztosítja. Annak idején még az "original"-ok megjelenése előtt, 300 éve Mélypolinéziában az lehetett törzsfőnök, aki a legjobban lovagolta a hullámokat, aztán a legjobb partszakaszokat csak ő használhatta és deszkáját is a legnemesebb anyagokból (ami max a legnemesebb kókusz lehetett) készítették. A mai szörfkultúra azért kicsit demokratikusabb :) sőt közülük kerülnek ki ma Ausztrália legnépszerűbb és legelismertebb szereplői a Surf Life Saving tagjai, akik a legendás piros-sárga egyenruhában vigyáznak a fürdőzőkre, de persze csak a két zászló között

A végére egy kis ízelítő, milyen is az a cyclon surf (by Joel Parkinson and Mick Fanning). A videón egy kis csemegét is lehet látni: a tow-in szörfözés lényege, hogy a szörföst jetskivel (waverunner) viszik/húzzák be a hullámok közé. Ennek most nem a lustaság az oka, hanem az hogy ezeket a nagy és meredek hullámokat nem nagyon lehet beevezéssel meglovagolni. A szörfös nem tud nagy sebességet elérni a hullám tetején, lecsúszik és már befordulni sem tud, így a bazi nagy hullám a fejére omlik (ami itt olyan mintha a Dagálystrandot kapná a nyakába..).

 

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

Címkék: szörf surfers paradise qld

3..2..1..Launch

2009.03.14. 01:55 Westfield

Bookmark and Share

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása