Akinek az egyik kedvenc dokumentumfilm sorozata az Air Crash Investigation az NG-on az fel van készülve mindenre, ami repülés alatt történhet. Mit érdemes tenni, ha leáll az össze hajtómű és zuhan a gép, füst lepi el az utasteret vagy éppen el kezd világítani a repülő éjszaka Indonézia felett (például részegre inni magad :)
Egy nagy repülőút előtt pedig az ember alaposan megválogatja melyik légitársasággal repül, megpróbálja elkerülni a botrány-társaságokat és próbál olyat keresni, ahol a kapitányt Hans-Jürgennek vagy Jamesnek hívják (tudom ez most nem PC). Szóval ezek után esett választásom az LTU-ra és a Swiss-re long distance-on illetve Ausztráliában a Qantas-szal és a Virgin Blue-val repültem. (a Qantast sokan Quantasnak írják, pedig ez egy mozaikszó: Queensland and Northern Territory Aerial Services)
A távolságok távoli kontinenseken elég csalókák, ha az ember egy kis földgömböt nézeget, így Szingapúr nincs is olyan messze Brisbane-től, és a keleti és nyugati part is közelnek tűnik egymáshoz, így nem is csoda ha az ember meglepődik azon, hogy egy belföldi repülőút felér egy Volgográd-Madrid közötti utazással. Másrészt azt is meg kell szokni, hogy "lent" északon van meleg és déli irányban lesz egyre hidegebb, meg persze a mosdóban is ellenkező irányban folyik le a víz. De ezt a helyik is csak lassan dolgozzák fel, hogy nem ők a világ közepe :)
A Bangkokból induló Swiss persze másfélórás késéssel indult, így az eredeti szingapúri csatlakozást lekéstem, de a helyiek rugalmasan kezelték és a következő brisbane-i járatra rakták át a foglalást. Aztán kiderült hogy a rugalmasság abból eredt, hogy a csatlakozó gép is másfélórát késett. Sajnos az időjárás (rövid, de annál intenzívebb viharok) ilyenkor nem segíti a pontos indulást és így a világ egyik 18. és 19. legforgalmasabb repterén ebben az időszakban gyakoriak a csúszások. Az Oroszlánvárosból aztán időben elindulva egy kellemes éjszakai repülés után érkeztem reggel 9-kor a Brisbane Internationalre.
Brisbane és Perth között a helyi fapadossal a Virgin Blue-val repültem. Jegyet online lehet vásárolni és emailen kapod meg (mint mindenhol) de visszaigazolást sms-en is kapsz, amit bemutathatsz a reptéren. Este 8-kor indultunk pontosan és 6 órás tortúra után érkeztem meg Perthbe. A gépen kaját, piát csak pénzért lehet kapni (mint minden fapadoson), de ami leginkább felbosszantott az az entertainment volt, minden ülésnek volt egy saját képernyője, ami villogott a fizetős tévé reklámja. Az elején még jópofa volt, de amikor indulás után kezdett besötétedni nagyon zavaró volt, a kedves farmerházaspár a szomszédban már rutinos volt és megmutatták, hogy a brightness gomb a megoldás... A program 10 dollárba került volna és a képen látható módon saját kártyalehúzóval lehetett fizetni... hát ez a Branson siker titka... életem legunalmasabb és legfárasztóbb útja volt... gondoltam akkor...
...de aztán pár nap múlva emailt kaptam az utazási ügynöktől, hogy lesz egy kis változás a hazautazás során Perthből... (folyt.köv :)
