Nem volt véletlen, hogy amikor szétnéztem "lentalul" hová is menjek, mit is nézzek meg, egyik választásom Gold Coast volt és azon belül is Surfers Paradise. Túlzás nélkül szerelem volt az első látásra (emlékszem a pillanatra, amikor először megpillantottam a TravelChannel egyik utazós műsorában, ahol a világ legnépszerűbb strandjai közé választották :)
Minden Jim Cavill pionírmunkájával kezdődött, aki 1925 őszén megnyitotta kis szállodáját (ami most már egy kicsi máshogy néz ki) az akkor még szinte lakatlan Nerang torkolat környékén - és a Surfers Paradise nevet adta neki, melyet 1933-ban már (marketing okokból) a kisváros is felvett. Innentől a fejlődés megállíthatatlan volt és a kis kompkikötő, melynek környékén még a századelőn az aboriginalok delfineket grilleztek, az 50-es évekre népszerű fürdőhellyé vált. Mára a városrész egész jól kikupálódott, kb 20-30 felhőkarcolójával, szállodáival és szórakozóhelyeivel a keleti part egyik legnagyobb turista központja. Az ott töltött hetemet természetesen úgy időzítettem, hogy ne zavarjon se az Indy 300 SuperGP (mely érkezésem előtt volt), se a Schoolies Week (mely indulásom után kezdődött), amikor is kb 50ezer végzős diák ünnepeli ott az iskola végét.. biztos béna lehetett mind a kettő...
A környék imidzsét természetesen a szörfözés és a hozzá kapcsolódó kultusz biztosítja. Annak idején még az "original"-ok megjelenése előtt, 300 éve Mélypolinéziában az lehetett törzsfőnök, aki a legjobban lovagolta a hullámokat, aztán a legjobb partszakaszokat csak ő használhatta és deszkáját is a legnemesebb anyagokból (ami max a legnemesebb kókusz lehetett) készítették. A mai szörfkultúra azért kicsit demokratikusabb :) sőt közülük kerülnek ki ma Ausztrália legnépszerűbb és legelismertebb szereplői a Surf Life Saving tagjai, akik a legendás piros-sárga egyenruhában vigyáznak a fürdőzőkre, de persze csak a két zászló között.
A végére egy kis ízelítő, milyen is az a cyclon surf (by Joel Parkinson and Mick Fanning). A videón egy kis csemegét is lehet látni: a tow-in szörfözés lényege, hogy a szörföst jetskivel (waverunner) viszik/húzzák be a hullámok közé. Ennek most nem a lustaság az oka, hanem az hogy ezeket a nagy és meredek hullámokat nem nagyon lehet beevezéssel meglovagolni. A szörfös nem tud nagy sebességet elérni a hullám tetején, lecsúszik és már befordulni sem tud, így a bazi nagy hullám a fejére omlik (ami itt olyan mintha a Dagálystrandot kapná a nyakába..).
