A családi fészek a falu központjától kiljebb volt, így egy nagyon kellemes 15 perces autókázással keztük a napot. Thaiföldön az urbánus tervezés (ha létezik is) teljesen más mint Magyarországon. A rurális területen a házak elszórtan helyezkednek el az ültetvényeken, egy-egy forgalmasabb útkereszteződésben pedig vegyesbolt vagy szervíz található, néhol egy suli. A dimbes-dombos vidéket mindenhol erdő borítja, melynek nagy része ültetvény, kaucsukfa, olajfa, mangó és durian fák állnak sorokban. A tájból néhol egy-egy tanúhegy magasodik ki, igazi őserdő csak a meredek oldalain és a tetején található, ahová az ültetvények már nem futottak fel.
Érkezésünk után megtörtént az ajándékok átadása, majd egy kis kajálás, ezek után elindultunk, hogy meglátogassuk a rokonságot a környéken. Egy tíz kilométeres körben laknak a nagyszülők, a nagyobbik tesó és családja és a számtalan nagynéni és nagybácsi, akikkel eldumálgattunk: ki hogy van, merre járt, milyen a termés, mi a helyzet a fővárosban, hogy tanulnak a gyerekek. (egyébként mostanában az olajpálma lett igazán jó üzlet, a felvásárlási ára a duplájára emelkedett pár hónap alatt, miután hiány alakult ki az olajból).
A főzés egy remek program volt, jókat ettünk egész nap, a sültrizses kajákat szerettem csirkével és zöldségekkel, de egyik nagy kedvencem a banán és az édeskrumpli chips volt, amit anyósom sütött: a vékony szeleteket először olajban majd cukorszirupban sütötte át (kandírozta). Asszem ebből exportálok is majd :)
Amikor éppen nem beszélgettünk, tévéztünk vagy főztünk (na jó: főztek) elmentünk kirándulni a környékre. A thai apu azt igérte elmegyünk egy termálfürdőbe, amit kicsit szkeptikusan hallgattam. Beültünk a pick-up-ba és pár perc múlva oda is értünk, a központban dél felé fordultunk a 41-es úton, Suan Taeng előtt pedig balra. A lánytesó vezetett (úgyhogy) csak másodikra találtuk el a kijáratot, u-turn-öztünk párat. Egy tanuhegy aljában kútakból nyerték a forróvizet, volt pár medence és gyógyhelyiségek is, az ottdolgozók intettek, hogy vigyázzak mert a víz 35 fokos, persze nem tudhatták, hogy Tiszacsegén volt amikor órákat töltöttünk a 42 fokos vízben (kb amíg el nem ájultunk :) A hegyben az esővíz egy szép cseppköves barlangot vájt, amiben szentélyt helyeztek el, nagyon hangulatos volt, egy másik sétányon pedig körbe lehetett sétálni a hegy lábánál.
Az ember azt gondolná, hogy egy nagyon távoli országban és kultúrában egy családi látogatás is teljesen más, mint Európában vagy Ausztráliában. Thaiföldön az emberek nagyon családcentrikusak, szeretnek rokonokkal találkozni, jókat főzni és rengeteget beszélgetni (de tényleg mindenről a-tól z-ig) - de azért az egzotikus környezet, a nyelvi különbség ellenére is két olyan közös pont volt, ami Magyarországon is ugyanúgy szokott működni a családi látogatásokon: ha megunjuk egymást és nincs több téma nézzük a sorozatokat a tévében, ha pedig kifogynak a készletek beültetjük a családot a kocsiba és elmegyünk a Tescoba. :))
